2.rész Ketten

Kora reggel amikor felkeltem senki nem volt otthon csak Tobby.Ott ült a nappaliba a fehér bőr kanapén és kávét ivott.
-Honnan van kávéd?-kérdeztem
-Voltunk bevárásolni!
-Tényleg?
-Aha!
-És önként menetél te is?
-Ühüm.
-Jaj olyan büszke vagyok rád!-mondtam és leülltem mellé
Végig nézett rajtam hát láttam a szeme sarkába,hogy mosolyog rajtam nem csoda.Egy bőbb póló ami a báttyámé és egy francia bugyi és ennyi.
-A többiek hol vannak?-kérdeztem
-Elmentek felfedezni a várost.
-Nélkülem?
-Te aludtál és mindig ideges vagy amikor felébresztenek te is tudod.
-De én is akartam menni.....
-Akkor menjünk ketten!
-Mikor?
-Késöbb!-monda és olvasni kezdett valami újságot
Fel mentem a szobámba és felöltöztem.Egy ülepes nadrágot,laza I dont care felíratú toppot,nike torna cipőt és egy farmer inget vettem fel.
Lementem a földszintre ahol Tobby már várt.
-Nem úgy volt,hogy késöbb megyünk?-kérdeztem
-De csak én is kész lettem és gondoltam mehetnénk most is!Ha neked is jó...
-Nekem jó!
-Szuper induljunk is!-szólalt meg és megragadta a kezemet
Kézen fogva mentünk ki London utcáira.Az emberek mosolyogva nézetek ránk,biztos azt hitték,hogy egy pár vagyunk.Hát igen amikor rá néztem Tobby-ra akkor azon gondolkoztam,hogy szerencsés lennék ha járnék vele.
Amikor egy kávézóhoz értünk megálltunk.
-Mért álltunk meg?-kérdeztem
-Mert tudom,hogy mindig is kíváncsi voltál,hogy Londonba milyen csak úgy az utcán lógni.-mosolygott
Megdobbant a szívem,hogy emlékszikre hiszen olyan régen beszéltünk róla.
-Emlékszel rá?-kérdeztem nagyokat pislogva
-Persze!Tudod amikor megkaptam a levelet erről a suliról akkor eszembe jutott!
-Ez aranyos!-mosolyogtam-Olyan más mint Los Angelesben.Alíg süt a nap és hűvös van.Nem ugyan úgy süt a nap,mint otthon.
Rám nézet,majd a kezével végig simította az arcomat.Megfogta a csuklómat és közelebb húzott magához.Amikor már csak pár centi választott el minket átölelte a derekamat.Átölelt.Amikor megölelt a szívem gyorsabban kezdett verni és éreztem,hogy kezdek elpirulni.Lábujjhegyre álltam ás átöleltem a nyakát.
Miközben ott álltunk ölelkezve éreztem ez emberek néznek minket.A szép pillanatot a telefonom elrontotta mivel Thomas felhívott.Gyorsan elő kaptam telefonom.
-Szia!-vettem fel
-Hol vagy?-ordította a telefonba
-Benn a városba,Tobby-val.Mért?
-Mert érdekel!Nekem kell rád vigyáznom!Legközelebb hívj fel majd lécci!-Jól van ne aggódj már!Már megyünk is haza!
-Jó!Siess!!-mondta és lerakta a telefont
-Mennünk kell!-fordúltam Tobby felé.
Ő csak lazán bólíntott és haza indultunk.Csöndbe mentünk végig az úton,meg se próbálta újra megfogni a kezem.Ez nagyon fájt!

Amikor beléptünk a lakásba Molly azonnal a nyakamba ugrott,láttam a szemén,hogy sírt nem rég.
-Ugye nem sírtál....-mondtam
-Csak egy kicsit....
-Mért?
-Aggódtam miattad!Azt hittem elraboltak!-kezdett újra sírni
Átöleltem és elkezdtem simogatni a hátá nyugtatás ként.
-Te kis bolond!Ez nem egy film.
-Tudom!nem kellett volna megnézem az Elrabolva-t!
-Pontosan.Túlságosan bele éled magad ezekbe a filmekbe.De remélem nem próbáltad volna az apa szerepét ki!
-Persze,hogy megpróbáltam volna!Nem gondolod,hogy ott hagytalak volna!
-Jaj te!-mondtam szorosabban megöleltem
Thomas jött ki az elő szobába és rá nézett szúrós szemmel Tobby-ra,aki még mindig ott állt.
-Meg mondtam,hogy tartsd távol magad tőle!-sziszegte neki
-Sajnálom de mondtam,hogy nem tehetem!-hajtotta le a fejét Tobby
Óda néztem .Feszengve álltak egymás elött,ez nagyon fura volt még soha nem láttam ilyet az elött.

Este megvacsoráztunk,de az asztalnál csak Molly és én beszéltünk.A fiúk kínos csendbe hallgattak.
Lefürödtem és lefeküdtem aludni.Mosolyogva gondoltam vissza arra ami délután történt.És nem csak az ölelésre gondolok,hanem amit mondott,hogy nem felejtette el amit még régen mondat neki.Szeretem!

1.rész London!

-Lis igyekezz már!-kiabálta Tom a bátyám
-Jól van már!-ordítottam vissza
Nagy nehezen beraktam az utolsó pólómat és behúztam a bőröndömet.Lehurcoltam az előszobába ahol anyuék már ott álltak és hát könnyes volt a szemük amitől össze szorult a szívem teljesen.
Hosszasan búcsúszkodtunk,majd beszálltunk Tom kocsijába,aki egyenesen a reptérre ment.
Ott vártak minket már Molly és Tobby.Molly megölelgettem és örültünk egy sort,hogy igen végre teljesül az álmunk,de fájt elhagyni Los Angelest!Az örök jó időt és a hatalmas bulik bajos városát.Annyi minden történt itt.Annyi minden.......olyan sok fontos dolog és érzés amire örökké emlékezni fogok.Például itt estem bele Tobby-ba,itt csókolóztam először és hát még annyi minden történt itt.
LA a világ legjobb helye volt számomra és most itt hagyom talán örökre.....
Ahogy kinéztem a repülőből éreztem,hogy mindjárt meghasad a szívem és nem tehettem róla sírni kezdtem.Molly aki mellettem  ült megsimizte a kezemet,majd óda szólt Tobby-nak.
-Tobby!Gyere vigasztald meg!-kiáltotta
Helyet cseréltek Tobby-val és ő próbált jobb kedvre deríteni.
-Na gyerünk mosolyogj!-mondta és rám mosolygott
Kicsit mosolyogtam,de nem nagy sikerrel.Tobby átölelte a vállamat,én pedig hozzá bújtam hát ettől kicsit jobb kedvem lett.


Amikor a gép leszállt Londonba a lélegzetem is elállt.Gyönyörű volt minden.Borús volt minden,La-hez képest főleg.De minden csodásan nézett ki az ég,a fák,az utcák sőt még a taxik is!Igaz kicsit fáztam mivel short volt rajtam ezért elő vettem a pulcsimat az egyik bőrőndből és fogtunk egy taxit.
Elindultunk a címre amit meg adtak,a sofőr kicsit furán beszélt,volt egy kis akcentusa.Mondjuk nem is olyan rossz.
Sokáig néztem a kocsi ablakából a tájat,amikor egyszer csak a bátyám jól beleütött az oldalamba.
-Meg jöttünk!Gyere!-mondta és kiszállt
Egy darabig csak néztem ahogy fizet meg meg minden,amikor kiyílt a mellettem lévő ajtó és kirntott a kocsiból,a taxi meg gyorsan elhajtott.
Tom rosszállóan rázta a fejét.Olyan már megint nem tudsz viselkedni feje volt,hát legyen velem ez a legnagyobb baj.
Egy ház előtt álltunk a bőröndünkkel,amikor egy 30 éves körüli nő jött ki az épületből.
-Elisabeth,Molly,Thomas és Tobby?-kérdezte
-Igen!
-Remek erre jöjjenek!-mondta és elindult
Mi pedig a cuccainkat magunk után vonszolva követtük,egy nem messze lévő lakó parkba vezetett minket.Majd megálltunk egy 2 emeletes háznál.
-Na itt fognak lakni!Itt vannak a kulcsok!-mondta és óda adta Tobby-nak a kulcsot
-Köszönjük szépen!-válaszoltunk színte egyszerre
-Bármikor!Jöjjenek körbe vezetem magukat!-majd elindult a házba
Alul volt egy nappali,egy konyha,egy étkező,egy fürdő szoba és egy nagyon szép terasz ami a hátsó kertre nyítodik ami fantasztikusan néz ki,fent van a szobánk,még egy fürdő szoba és egy tánc terem.
Hát az egész ház fantasztikus az biztos.
-Na akkor magukra is hagyom önöket!-mondta a hölgy
-Élnézést!Meg mondaná a nevét?-kérdeztem
-Persze Marie McKline!-mondta
Bólintottam majd gyorsan lefoglaltam a számomra megfelelő szobát,mellém Molly költözött velünk szembe pedig persze a fiúk.
A szobám nagyon uncsi volt így,tiszta fehér falak,fehér ágynemű és semmi dísztárgy.Gyorsan átmentem Molly-hoz aki már neki látott a dekoráláshoz.Épp egy fiú bandáról rakott ki még egy képet a többi mellé (lég sokat kirakott már kb.4-et).
-Segítesz majd nekem is?-kérdeztem
-Persze!Csak gyere most te segíts nekem!
-Jó!Mit csináljak?
-Először a papírra tervezzük meg a szobáinkat,hogy milyenek legyenek.
-De én nem tudok rajzolni!
-Én se!De érteni fogjuk,hogy mit ábrázol nem?-nevetett fel
Kicsit én is kuncogtam,de nem erőltettem meg magamat a nevetésbe nagyon fáradt voltam pedig csak késő délután volt.Miután megterveztük a szobánkat vissza mentem az uncsi szobámba ledőlni az ágyra.


Este felé amikor kimentem konyhába és ki nyítottam a hűtőt el állt a lélegzetem,mert az üres volt.
-Úristen!-ordítottam el magam
Mire a többiek lerohantak vagy 10 percig néztük a hűtőt amikor végre fel fogtuk az egészet,hogy nincs itthon semmi kaja,de még üdítő se.
-Most mi legyen?-kérdeztem
-Nem tudom!-csüggedt el Molly és lehuppant a földre
-Basszus ez nagyon gáz!-mondta Tobby
-Az nagyon!-mondta Thomas
-Éhen fogunk halni!-motyogta Molly és felhúzta a térdét
-Egymást kell majd megennünk!-pánikolt már Tobby is
-Haza akarok menni!-mondta hisztísen Thomas
Egy pillanatig néztem őket majd végül így szóltam:
-Mi lenne ha rendelnénk pizzát?-kérdeztem
A többiek felpattantak,Tom pedig felkapott és dobálni kezdett arról kezdett zagyválni,hogy látszik,hogy a húga vagyok.
Végül nagy nehezen ételhez jutottunk és italhoz,mert a pizza mellé rendeltünk 8 db dobozos Fantát  és Kólát is.

Amikor már az ágyamba feküdtem átgondoltam a napot és rájöttem,hogy Londonba sok kaland és vicces dolog vár még rám és ez csak most kezdődött el!

Prológus!

Gondoltál már valaha arra,hogy tényleg valóra válhat az álmod?Hogy tény bekövetkezik amire a világon a legjobban vágsz?Hát nekem valóra vált az álmom!
Én,a testvérem,a legjobb barátnőm és a tesóm legjobb barátja felvételt nyertünk egy Londoni tánc iskolába!Ez volt minden álmom,már mint az,hogy bejussak abba a suliba.Mindig is táncolni akartam.Azt akartam,hogy a közönség engem nézzen és teli torokból drukkoljon amikor táncolok.Ez minden álmom!És most meg kaptam a lehetőséget,hogy valóra váltsam sz álmomat!!